„… Ribébe érve megvették a hiányzó ruhákat és egyéb eszközöket is – mint például a tengeri navigáláshoz szinte elengedhetetlen napkövet.”

Bíró Szabolcs: Ragnarök

A napkövekről

A viking mondákban több igazság lehet, mint gondoltuk. Jó néhány éve dolgoznak kutatók, köztük magyarok is annak bizonyításán, hogy a viking hajósok „napkövekkel” navigáltak, amikor felhők vagy köd rejtette el a napot, a bizonyítékok pedig fokozatosan gyűlnek.

A vikingek napórákkal tájékozódtak a tengeren, amiket úgy állítottak be, hogy fő hajózási útvonalukon, a 61. szélességi körön az Északi-sark irányát mutassák, vagyis mágneses iránytű nélkül is meg tudták határozni a földrajzi északi irányt. A mondák szerint a felhős napokon napkövekkel oldották meg a problémát, azonban erre mindeddig semmilyen fizikai bizonyíték nem utal.

Thorkild Ramskou, dán régész 1967-ben alkotta meg elméletét a napkövek, vagyis a skandináv régióban gyakori kettőstörő kristályok alkalmazásáról. Feltevése szerint a napkövek fénymintát formálhattak, ami felfedte a felhő mögé bújt, vagy a ködbe burkolózott Nap pozícióját az égen, amire a szkeptikusok azt válaszolták, hogy a módszer pontatlan, még inkább kivitelezhetetlen. A szavakat azonban csak az elmúlt tíz évben követték tettek, és Ramskou elméletét próbáknak vetették alá, melyekből sokak meglepetésére kiderült, hogy a napkő megoldás valóban életképesnek tűnik felhős vagy ködös körülmények között.

A napkő, ami valójában egy áttetsző ásványi kristály, mint például a kalcit, természetes Polaroid szűrőként viselkedik, vagyis polarizálja a fényt, így a fotonok csak az egyik síkon rezegnek. A navigációs technika azon alapul, hogy a légkör is polarizálja a napfényt egy sor koncentrikus kör formájában, amiknek a Nap a középpontja.

Ez utóbbi mintázatot észlelhetjük a napkő segítségével – legalábbis elméletben. Amikor a kristályt az ég felé emeljük és megforgatjuk, a fény áthalad rajta, fokozatosan fényesítve és halványítva a követ, attól függően, hogy a kristály polarizációjának iránya megegyezik, vagy ellentétes a légkör polarizációs gyűrűivel. Amikor a kettő összhangba kerül, a kristály eléri a legfényesebb állapotát és a Nap felé mutat, még ha azt el is takarják a felhők. A napkő kalibrálásához nem kell mást tenni, mint az égbolt egy tiszta, felhőmentes foltját nézni a kristályon át, és addig forgatni, míg az égbolt a legfényesebbnek látszik. Két különböző mérés elvégzésével a felhős ég két különböző pontján, a navigátor pontosan meghatározhatja a Nap pozícióját. Amint ezt sikerült megállapítani, elmélkedett Ramskou, a napóra fölött egy megfelelő pozícióban tartott fáklyával a viking navigátorok megkapták a kívánt árnyékot.

A kritikusok szerint azonban túl kevés polarizált fény szűrődik át a felhőkön, hogy pontos méréseket végezhessenek a napkövekkel. A vita eldöntése érdekében dr. Horváth Gábor, az ELTE docense, és kollégái tanulmányozni kezdték a polarizációs sémákat felhős és ködös körülmények között Magyarországon, Finnországban és az Északi-sarkkörön. Egy polariméter alkalmazásával, ami megadja a fény polaritási szögét, Horváth csapata megállapította, hogy a légköri polaritási mintázata valóban észlelhető felhős vagy ködös körülmények között is, vagyis a vikingek elvileg hasznosíthatták, bár teljesen felhős körülmények között, amikor az ég még foltokban sem látszik, akkor már a kutatók szerint is nehézkes a Nap pozíciójának meghatározása, ám nem lehetetlen. Az északi sarkvidéken a polarizációs mintázat felhős ég esetében is szinte teljesen megegyezik a tiszta égboltéval, viszont nem elég erős, hogy egy kristállyal azt pontosan észlelni lehessen.

A bizonyítékok ellenére nem mindenkit sikerült meggyőzni. „Az ég csupán adott területeken erősen polarizált” – mondta Tom Cronin, a Marylandi Egyetem szakértője. „Ha a fény nem kellően polarizált, a napkő nem válik elég fényessé vagy sötétté forgatáskor. Szerintem a jelenség működik, de abból nem lehet pontos méréseket kapni.”

Horváthnak és munkatársainak demonstrálniuk kell, hogy a valódi napkövek, a Skandináviában vagy Izlandon bányászott kristályok képesek észlelni a felhős égbolt gyenge polarizációs mintázatát, ugyanúgy, ahogy azt érzékeny poliméterük teszi, amit jelenleg vizsgálnak. Ha ez sikerül, akkor Horváthnak megdönthetetlen bizonyítékai lesznek arról, hogy a vikingek a birtokában voltak a felhős ég alatti navigálás képességének.

SG.hu



Egy másik cikk:

http://mult-kor.hu/20110203_kristalyok_segitettek_a_vikingeket_a_tengeren