Egy kedves Molyos ismerősöm (Arianrhod) cikk fordítását teszem közzé. Érdekes dolgokat tudhatunk meg belőle a vikingek korának boszorkányairól.

A völvákról

A Viking társadalmakban a “völva” idősebb nő, aki felszabadította magát az erős családi kötöttségekből, amelyek általában a nőket körülbástyázták az ősi északi klántársadalomban. Beutazta a vidéket, általában egy csapat fiatal követővel együtt, és válsághelyzetben hívatták. Hatalmas tekintélye volt, és jól megkérte az árát a szolgáltatásainak. Ráadásul rengeteg arisztokrata Viking nő akarta Freyját szolgálni, és képviselni őt Midgardban. Viking hadurakhoz mentek férjhez, akiknek Odin volt a példaképük, és hatalmas csarnokokban laktak, amelyek a Valhalla földi másai voltak. Ezekben a csarnokokban rituális fogásokból, ételekből álló ragyogó lakomákat tartottak, és a vendég törzsfőket, klánfőnököket "einherjar”ként kezelték, ők azok az elesett harcosok, akik bátran küzdöttek, és akiknek az italt a Valkűrök szolgálják fel. De az úrnő kötelezettsége nemcsak a mead, a mézsör felszolgálása a látogatók számára, elvárták, hogy a harcokban is részt vállaljanak, mágikus manipulációkkal, melyeket a szövőeszközeikkel követtek el, miközben a férjeik a csatában tevékenykedtek. A tudósok manapság már nem feltételezik, hogy ezek a nők tehetetlenül várakoztak otthonukban, és mágikus cselekményeikre találtak is bizonyítékokat mind ásatási leletek közt, mind ősi északi írott forrásokban, mint például a Darraðarljóð.
Nehéz határvonalat húzni az arisztokrata úrnő és a vándorló völva közé, de az óészaki források úgy mutatják be a völvát, mint aki inkább hivatásos, és birtokról birtokra járva árulja spirituális szolgáltatásait. A völvának nagyobb tekintélye volt, mint az arisztokrata úrnőnek, de mindketten voltaképpen teljesen a hadúr jóindulatától függtek, akit szolgáltak. Amikor csatlakoztak egy hadúrhoz, a tekintélyük a személyes hozzáértésükönn és hitelességükön múlt.
A “Flateyjarbók”-ban, a Norna-Gests þáttr vége felé, Norna-Gest azt állítja, hogy "spákonur beutazta a környéket, és jósolt az embereknek.” 

A “Vörös Erik Saga” elbeszéli, hogy 1000. körül éhínség volt Görnlandon. Hogy felkészülhessenek a jövőre, hívatták Þórbjörgr lítilvölvát (kisvölvát). Érkezése előtt az egész háztartást kitakarították és rendberakták. A trónt, amin általában a ház ura és úrnője foglalt helyet, párnákkal díszítették. A völva este érkezett, földig érő kék vagy fekete köntösben, mely ékkövekkel volt kirakva egészen a szegélyéig. A kezében egy pálcát tartott, egy stilizált guzsalyt (seiðstafr), amelyet sárgarézzel borítottak, és a csúcsát drágakövekkel díszítették. Az Örvar-Odd's Saga szerint a seiðkona is kék vagy fekete köntöst visel, és egy guzsalyt hordoz, (egy pálcát, amelynek a közhiedelem szerint megvan az a hatalma, hogy feledékenységet, felejtést lehet vele okozni, ha valakinek az arcát háromszor megérintik vele.). A köpeny színe talán kevésbé fontos elem, mindössze a seiðkona különbözőségét, másságát hivatott jelképezni.
A “Vörös Erik Saga” továbbá elmeséli, hogy a völva a nyaka körül egy üveggyöngyökből álló láncot viselt, a fején pedig fekete bárányszőr fejfedőt hordott, melyet fehér macskabőrrel szegtek be. A derekán egy övet viselt (a szótár szerint az amadou, amiből az öv készült, taplót jelent, de amiben én nem vagyok biztos, hogy itt ezt jelenti, mert még nem hallottam taplóból készült övről, de nem találtam mást jelentést.), arról egy zacskó lógott, amiben azokat az eszközöket tárolta, amiket a szertartások során használt. A lábán borjúbőrből varrt cipőt viselt, a fűzők vége sárgaréz gombokkal volt megerősítve, a kezén pedig macskabőr kesztyű., amely fehér volt, és belül prémes. 
Amikor a völva a csarnokba lépett, az egész háznép tisztelettel köszöntötte, majd a trónushoz vezették, ahol cask a számára készített ételekkel vendégelték meg. Porridge-ot kapott (ez zabkása) kecsketejjel készítve, valamint egy olyan ételt, amely a háztartásban tenyésztett állatok szívéből készült (minden fajta állatból, amely megtalálható volt). Sárgarézkanállal ette az ételt, és egy olyan késsel, amelynek a hegye le volt törve.
Az érkezése éjjelén a völva a farmon aludt, a következő nap volt fenntartva a táncára. Annak érdekében, hogy eltáncolhassa a seiðr-et, speciális kellékekre volt szüksége. Először is egy külön erre a célra készített emelt színpadon foglalt helyet, melyet fiatal nők ültek körül. A lányok különleges dalt énekeltek, mellyel megidézték az erőket, amelyekkel a völva kommunikálni szándékozott. A szeánsz sikeres volt, mert a völva sikeresen a távoli jövőbe látott, és az éhínséget elhárította.
A prózai Edda előszavában, amely a völvával kapcsolatos, Thor felesége, Sif származását részletezi, amely szerint Sif egy “spákona”. Snorri azonosítja Sifet ezen az alapon a Sybillával, a jövőbelátó jósnővel.