Kereszténység előtti svéd ünnep a Midvinterblot azaz a téli napforduló. A kifejezés jelentése: „tél középi vér”, mert állati- és emberáldozatot hajtottak végre ezen alkalmakkor. Kultikus helyeken hajtották végre a szertartást és általában ezekre a helyekre épültek a svéd templomok. A Midvinterblot pogány hagyománnyal végül felhagytak az 1200-as évek körül, a hittérítők kemény munkájának köszönhetően. Természetesen maradtak emlékek a vikingek utáni időkből is. Midvinterblot során tisztelettel adóztak a viking isteneknek, kérték, hogy engedjen a tél „szorításából”. Mert a tél Skandináviában sötét és komor… És az Istenek hatalma meg óriási volt. Ezekből az időkből maradt fent az a hagyomány miszerint a mai napig csütörtök névadója a háború istene Thor (Angolul kissé hasonló: Thursday – a szerk.) Péntek nevét Freja (a termékenység istene) adja. (Németül is Freitag – a szerk.) Érdemes még megjegyezni, hogy a mai napig a karácsony svéd elnevezése Yule-tól ered azaz júliusból, valamint azt is, hogy a svédek Yule gnómnak azaz Tomténak (svéd Mikulás) nevezik Télapójukat és nem a brit hagyományból eredő „karácsony apának”- Christmas Father – vagy a Christchildnek (Karácsony gyereke). Pedig elég nagy befolyása van a brit kultúrának a skandináv világban. Ezt a régi viking hagyományt (Midvinterblot) még jelenleg is űzik páran, igaz kevésbé véresen, mint Thor istenség és viking „cimborái” idején.

(God Jul – svédül, norvégül- magyar jelentése Boldog Karácsonyt!)