Minden évben több ezer skót gyűlik össze a Shetland-szigeteken található Lerwickben, hogy megemlékezzenek, a térség viking örökségéről. Minden évben résztvevők és nézők ezrei jelennek meg a látványos Viking Tűz-fesztiválon. Az egész napon át tartó ünnepség során a helyiek viking ruhát és fényesen csillogó szárnyas sisakok öltenek magukra. Fejszékkel és pajzsokkal felszerelkezve, több mint 1000 fáklyával vonulnak végig a viking harcosok városon.
A rendezvény központi eleme az a viking hajó, amit a felvonulás során végighúznak a városon, majd a “viking harcosok” égő fáklyákat dobnak a gályára, ez a fesztivál leglátványosabb része. Miután a hatalmas lángokba borult hajó elégett, mulatság következik, a tömeg késő hajnalig viking-énekekkel és természetesen új sörrel múlatja az időt. Napjainkra érdekes keveréke alakult ki a skót és a viking elemeknek, így a viking harcosok mellett a skót szoknyás emberek ugyan úgy részei a fesztiválnak. Többek között ezért is fontos kulturális összekötő ez az ünnepség a Shetland-szigetek lakói és az északi rokon népek között.

Loki, a tűzisten:

Loki, (vagy Loke, vitatott jelentése: „befejező”) a skandináv mitológia alakja, germán tűzisten, gonosz tréfacsináló. A vészt hozó és mindennek végét okozó tűznek istene, egyáltalában a vész démona, az istenek és emberek minden bajának okozója. Ő az okozója Baldr halálának is. Az ázok a gonoszságáért üldözőbe veszik, ő lazac alakjában próbál elrejtőzni, de Thor hálójában fennakad. Elfogják és saját fiának (Narfi) beleivel három éles kőhöz kötözik. Szkádi, az óriásnő, egy mérgeskígyót helyez a feje fölé, hogy annak mérge Loki szemébe csepegjen, büntetésképpen azért, mert ő okozta Thjazi (Szkádi apja) halálát.

Hűséges felesége, Sigyn mellette marad és egy tálba fogja fel a kígyó csepegő mérgét. Csak amikor ki kellett ürítse a megtelt tálat, akkor csepegett a méreg Lokira, aki úgy rángatózott a fájdalomtól, hogy földrengést okozott. Loki csak a Ragnarök előtt szabadul ki.

 
A germán-kelta mitológiában ő a ravasz, ármányos isten. Óriások leszármazottja, az Odinnal kötött vérszerződésnek köszönhetően lehett mégis isten. Külön utakon jár, gyakran szembefordul a többi istennel. Az ő nevéhez fűződik a világ pusztulása, amikor gyermekeivel és a tűzdémonokkal elpusztítja az isteneket és mindent lángba borít.