Kereszténység előtti svéd ünnep a Midvinterblot azaz a téli napforduló. A kifejezés jelentése: „tél középi vér”, mert állati- és emberáldozatot hajtottak végre ezen alkalmakkor. Kultikus helyeken hajtották végre a szertartást és általában ezekre a helyekre épültek a svéd templomok. A Midvinterblot pogány hagyománnyal végül felhagytak az 1200-as évek körül, a hittérítők kemény munkájának köszönhetően. Természetesen maradtak emlékek a vikingek utáni időkből is. Midvinterblot során tisztelettel adóztak a viking isteneknek, kérték, hogy engedjen a tél „szorításából”. Mert a tél Skandináviában sötét és komor… És az Istenek hatalma meg óriási volt. Ezekből az időkből maradt fent az a hagyomány miszerint a mai napig csütörtök névadója a háború istene Thor (Angolul kissé hasonló: Thursday – a szerk.) Péntek nevét Freja (a termékenység istene) adja. (Németül is Freitag – a szerk.) Érdemes még megjegyezni, hogy a mai napig a karácsony svéd elnevezése Yule-tól ered azaz júliusból, valamint azt is, hogy a svédek Yule gnómnak azaz Tomténak (svéd Mikulás) nevezik Télapójukat és nem a brit hagyományból eredő „karácsony apának”- Christmas Father – vagy a Christchildnek (Karácsony gyereke). Pedig elég nagy befolyása van a brit kultúrának a skandináv világban. Ezt a régi viking hagyományt (Midvinterblot) még jelenleg is űzik páran, igaz kevésbé véresen, mint Thor istenség és viking „cimborái” idején.

(God Jul – svédül, norvégül- magyar jelentése Boldog Karácsonyt!)

A Hnefatafl táblajátékot először Skandináviában játszották. Valószínűleg a római háborús játék, ludus latrunculorum -ból fejlődhetett tovább, A római játék ellenben a görög petteia átvételéből származott. A skandinávok által űzött változatot elterjesztették a vikingek a kereskedelem és a megszállások által a Brit-szigeteken, Izlandon, Franciaországban, Németországban, Ukrajna területén és Grönlandon. Sok leletet találtak az ősi „otthonában”, Skandináviában, de számos változatáról találtak különböző leírásokat Észak-Európa többi részén. A játék csak addig tudott népszerű lenni, míg el nem terjedt a sakkozás Európa-szerte. A hnefatafl váltotta a korábbi római játékot, majd a sakk lett népszerű a hnefatafl helyett, az játszották társadalom minden osztályában. Walesben és Lappföldön azonban továbbra is népszerű maradt, erről akad írásos emlék is a XVII. századból.
Kisebb hanyatlás után a krími háború idején (XIX. sz.) ismét elterjedőben volt Hnefatafl játék.
A XX. században egyre több „fórumon” kapott nyilvánosságot, vált népszerűvé.
Háziipari illetve gyári készítés is előfordult.

tafl.com



A hnefatafl egy kora középkori, elsősorban a vikingekre jellemző játék. A sakk elterjedése előtt Európa legelterjedtebb játékának mondható. Lappföldi változata a tablut.
Mivel a játékot nem játszották a középkor után, és mivel nem maradt fenn teljes leírás róla, ezért a játékszabályoknak csak rekonstrukciója létezik.

A játék érdekessége, hogy a két fél helyzete nem szimmetrikus: az egyik félnek, fehérnek egy királya és néhány a királyt védő harcosa van, míg a másiknak, feketének több harcosa, amelyeknek a király bekerítése a feladata. A játékot sok variánsban, több táblamérettel, és ennek megfelelően többfajta kezdeti felállással játszották. Néhány variáció lehetett a játékszabályokban is. Az ellenfél bábujának levétele itt ütés helyett közrefogással történik. A király közrefogásával fekete nyer, míg ha a királynak sikerül kimenekülnie a sarkokra, vagy oldalra (variációtól függ), akkor fehér nyer.

Az aszimmetriából adódóan nehéz a játékot kiegyensúlyozni, a szokásos felállásokban fehér helyzetét kicsit előnyösebbnek gondolják. Emiatt szokásos volt párosával játszani a mérkőzéseket felváltott színekkel, hogy igazságos legyen a játék.
A játékhoz tartozó finn történet szerint a fehér fő bábu a svéd király, avagy az orosz cár, a közrefogók pedig finn lázadók.

Több, Terry Pratchett Korongvilág-univerzumában létező táblajáték ezen játék változata.

wikipedia.hu

Robert Low A bálnák útjában olvasom:

„Ő a feje a többi birkai kereskedőnek. A város sokáig nagy kereskedelmi központ volt, de hanyatlani kezdett. Apadóban az ezüst, a kikötőt iszap tölti fel.”

Birka:

A magyarul vicces nevű helység nem más mint a Svédország legelső városának tartott település, a mai Björkö szigetén. Mivel Birkát a viking korban alapították, rengeteg korabeli leletet találtak a szigeten, és ma az egyik legfelkapottabb „viking” látnivaló Svédországban.

A várost a 700-as évek végén alapították, és nagyjából kétszáz éven keresztül lakták. Fennállása alatt fontos kereskedelmi központtá vált, 700-1000 lakossal. A 8.század folyamán egy német szerzetes, Ansgar itt indította el Svédország első keresztény közösségét, és az ő emlékére emelték a sziget messziről is jól látható kereszt-emlékművét. Birka a 900-as évek végére veszített jelentősségéből, és elnéptelenedett. Kereskedelmi pozícióját Sigtuna városa vette át.

1993 óta az UNESCO Világörökség része, a szomszédos Adelsö szigetén fekvő Hovgårdennel együtt. A világörökségi címet az ásatások során előkerült rengeteg viking kori emléknek köszönhetik, ezzel Birkát tekintve a viking-kori kereskedővárosok legjobban feltárható (és amúgy is legnagyobb) emlékhelyének.

Birka, mint turisztikai célpont, májustól szeptemberig várja a látogatókat. Ezen belül nagyjából júniustól augusztusig tart a „viking nyár” nevű programsorozat, ami lényegében az igazi látnivalót szolgáltatja a szigeten – ekkor korabeli kosztümös vikingek várnak minket a faluban, illetve tartanak bemutatókat. A turistaszezon része a nyári és őszi vásár, és az archeológiai napok is.

Még több kép a viking faluról
http://focusonmacro.com/tag/viking-village/

Bíró Szabolcs Ragnarökben van hosszabb utalás a világfára (203.-204. oldalon), amit a skandinávok Yggdrasil néven neveztek.

Az Yggdrasil vagy Yggdraszill a germán és skandináv mitológia kőris világfája, melynek koronáját felhők fedik, gyökerei pedig egészen az alvilágig nyúlnak. A fa maga Midgard közepén nőtt keresztül, három gyökere három irányba ered, Niflheim, Jotunheim és Midgard felé. Gyökereinél három forrás fakad: a Hvergelmir, valamint Mimir és Urd forrása. A fa tetején egy aranykakas, (Gullinkambi) ül, más változatokban Vidofnir nevű, mely figyelmezteti az isteneket az óriások támadására. Törzsén a Ratatosk (Fentfogú) nevű mókus szaladgál fel s alá és viszi a híreket a Hræsvelg (Hullafaló) nevű sas és Nidhogg sárkány között.

Az Eddában így írják le:

Három gyökér gyürkőzik
három irányba
Yggdraszill kőrise alól:
egyik Hél honára dől,
másik a déróriásokéra,
harmadik az emberfiakra.

Fentfogú, a mókus
fel-le futkos, iramlik
Yggdraszill kőrisfáján;
kihallja fentről
a sas kiáltozását,
közli Nídhögg-gel odalent.

Az Yggdrasil folyamatos támadásoknak van kitéve: gyökereit a Nidhogg sárkány és más férgek rágják. Négy szarvas: Durathror, Duneyr, Dvalin, és Dainn, valamint egy Heidrun nevű kecske a lombját és hajtásait legelik.

Idézet az Edda mitologikus énekből:

Négy szorgos szarvas
nyújtott nyakkal
farügyeket fal:
Dám és Deli,
Délceg és Dalia.

A kőris tövében
több féreg tanyázik,
mint a tudatlan majmok hinnék:
Házrontó és Méreglob,
Lopó és Lihegő,
mind Lágyfattyas fiai,
Fujtató és Fertelmes,
egyre-másra emésztik
a fa eleven hajtásait.

wikipedia

****

Yggdrasil a világfa, az élet fája. Így nevezték azt a hatalmas kőrisfát, amely úgymond összekötötte a kilenc világot – az Ászokét, a Vánokét, a (fagy)óriásokét, a tűzóriásokét, a törpökét, a halottak világát, a sötét és világos elfekét, és nem utolsó sorban a miénket, az emberek világát. De nézzük kicsit bővebben…

Yggdrasil, a Világfa. Összeköti az eget a földdel, és megannyi titkot rejt. A mongolok szerint, a Világfa csak egy karó, és az istenek arra használják, hogy hozzákössék a lovaikat. A jakutok szerint a Fa a Föld arany köldökén emelkedik, és tövében születtek meg az első emberek. A tanguzok azt mondják, hogy a még meg nem született gyerekek lelkei időznek az ágai között kismadár formájában. A törökök úgy vélik, hogy a Világfa egymillió levele egy-egy ember életét szimbolizálja, és ha a levél lehull, az ember meghal. Odin is az Yggdrasilon függött kilenc napig, hogy megtudhassa a rúnák titkait… Az Yggdrasil, kilenc világot köt össze, amelyeket elhelyezkedésük szerint három részre oszthatunk.

Felsőbb Szintek (Yggdrasil Ágai):

Asgard

Az univerzum közepén egy hegyen, magasan a emberek világa felett található az Ász istenek világa. Itt él a legtöbb isten, például Odin, a Mindenek Atyja, Thor, a Mennydörgés Istene és Tyr, az igazság és a háború istene. Odin csarnoka, a Valhalla (jobb felső kép), is itt helyezkedik el, amelynek a legendák szerint, 540 ajtaja van. Főkapuját Valgrindnek nevezik. Az elesett bátor harcosok (einherjarok) egy része is ide kerül, hogy minden egyes napon itt lakmározzanak Odinnal és harcoljanak a többiekkel addig, amíg el nem jön a Ragnarok ideje. Ászgárdba csak az tud eljutni, akinek a szíve tiszta és a célja nemes. Az ideutazónak meg kell keresnie az idevezető szivárványhidat, a Bifrostot, de mielőtt még belépne valaki, azelőtt át kell jutnia Heimdallon, a híd őrzőjén.

Vanheim

Az isteneknek két csoportja volt, az Ászok és a Vánok. A két csoport, folyamatosan versengett egymással. Úgy tartják, hogy a Vánok régebb óta léteztek, mint az Ászok, így öregebbek is náluk. A tengerhez közel, termékeny mezőkön éltek. Itt található Noatun, Njörd otthona is. Úgy ismerték őket, mint békeszerető isteneket, akik az életet és a boldogságot többre tartották a nyers erőnél. Szimbólumuk a (vető)mag. Vanheim vezetői Freyr és Freyja akik ikertestvérek és házasok is. Legendák hírlenek arról, hogy a Vánok képesek voltak akár a jövőbe is látni.

Alfheim

Yggdrasil utolsó ága, Alfheimbe vezet, ahol a Fényes Elfek éltek. Nem sokat tudunk róluk, és csak kevés történet maradt fent róluk. Freyr otthonaként tartják számon.

Közép Szintek (Yggdrasil Törzse)

Midgard

Az emberek világa amit az istenek, mint védelmi erődítményt építettek fel a világ közepére, hogy megvédjék magukat az óriásokkal szemben. Egy óriási óceán veszi körül Midgardot, amelyben egy hatalmas kígyó is lakik, akit Midgardsormrnak (Világkígyónak) neveznek. Úgy ábrázolják, mint aki a világ köré tekeredve a saját farkába harap. Hasonlít az Ourobos jelképhez is. A legendák szerint Midgard, Ymir húsából, a tenger pedig a véréből keletkezett. A Ragnarok idején, az emberek világában, Vígrid mezején zajlik majd az utolsó harc minden lény és isten között.

Jötunheim

Az óriások világa, amely Midgard, hatalmas területének nyugati oldalán fekszik. Főleg kő- és fagyóriások lakhelye. Jötunheimet és Ászgárdot az Ífingr nevezetű folyó választja el egymástól, amelyről azt beszélik, hogy soha nem fagy be. Mimir bölcsességkútjának is itt, Jötunheim mélységében, egészen az Yggdrasil gyökerénél található. Thrym a fagyóriások rettegett uralkodója. Jötunheim központjában egy erődítmény áll, Utgard, amely Utgard-Loki vezetése alatt áll. Más erődítmények is találhatók itt, köztük Menglad otthona, Gastropnir, és Thiazi lakhelye, Thyrmheim.

Svartalheim

A sötét elfek világa, Midgardtól keletre található, a tengeren túl. Többen a törpök világát is idesorolják.

Nidavellir


A törpök világa. Kevés információ áll rendelkezésre erről a világról, de maguk a törpök rengeteg mágikus tárgyat készítettek, amelyek nagy fontossággal bírnak a mitológiában. Ilyen volt a Mjölnir, Thor kalapácsa, a Brisingamen, Freyja nyaklánca, és a Gleipnir is, a törhetetlen lánc, amellyel Fenrirt kötözték meg.

Alsó Szintek (Yggdrasil Gyökere)

Niflheim / Helheim

„A köd otthona”, Yggdrasil legalsó gyökerénél helyezkedik el, ahol állandó fagy és éjszaka uralkodik. Niflheimben, a halottak birodalmában található Helheim és Hvergelmir kútja. Niflheim legmélyén egy Nastrod nevű helyen egy sárkány, Nidhogg a holttestekből lakmározik, valamint az Yggdrasil gyökerét rágja. A Ragnarok után egy csarnok lesz itt a gyilkosok, esküszegők és a hűtlenek számára. A legendák szerint, azok az emberek kerülnek ide, akiket nem választanak ki a Valkűrök, hogy a Valhallába vigyék őket. Nem minden embernek rossz Niflheimben. Amikor meghal valaki egy csarnokon keresztül Hél elé kell mennie. Ha az ember nem tett semmi rosszat, bársony szőnyegen lépkedhet és friss tavaszias levegőt szívhat egy gyönyörű virágokkal díszített folyosón. Ha viszont valami bűnt követett el, akkor mérgezett levegőt kell beszívnia és savas folyadék veszi körül útja során. Mikor a holtak úrnőjéhez ér, akkor ő dönt majd a megboldogult további sorsáról, hogy mit is érdemel. Niflheim, egyike a teremtő világoknak, de erről a Teremtés történetében olvashatsz bővebben.

Muspellheim

A tűz birodalma, amelyet Muspellként is emlegetnek. Itt élnek a tűzóriások, és a vezetőjük Sutr is, aki a világvégén a lángoló kardjával felégeti az Yggdrasilt, és így elpusztítja az összes világot. Felesége, Sinmore, akiről a nevén kívül mást nem lehet tudni. Muspellheim ugyancsak egyike a teremtő világoknak, amiről a Teremtés történetében olvashatsz bővebben.

skandinav-mitologia.hu

„Láttam akkora bálnákat, melyek egyetlen farokcsapással tüntettek el egy hatvanevezős drakkart.”

Bíró Szabolcs: Ragnarök

A drakkar a vikingek kb. 45 m hosszú hadihajója. Orrdíszük szerint csoportosították őket, így lehettek sárkány- vagy kígyófejűek. A sárkányfejű hajók általában nagyobbak voltak a kígyófejűeknél. A legnagyobbakat százhúsz evező hajtotta, a kígyófejűeket általában negyven evező. Behatoltak velük a folyókon a szárazföldekre. Kormányevezőjük a tat jobb oldalán kapott helyet. A hadihajók evezői fölött voltak felfüggesztve a harcosok védőpajzsai, s ezek alkották a hamis oldalfalat, vagyis oldalvédet, illetve a hullám- vagy mellvédet.

Wikipédia.hu

„… Ribébe érve megvették a hiányzó ruhákat és egyéb eszközöket is – mint például a tengeri navigáláshoz szinte elengedhetetlen napkövet.”

Bíró Szabolcs: Ragnarök

A napkövekről

A viking mondákban több igazság lehet, mint gondoltuk. Jó néhány éve dolgoznak kutatók, köztük magyarok is annak bizonyításán, hogy a viking hajósok „napkövekkel” navigáltak, amikor felhők vagy köd rejtette el a napot, a bizonyítékok pedig fokozatosan gyűlnek.

A vikingek napórákkal tájékozódtak a tengeren, amiket úgy állítottak be, hogy fő hajózási útvonalukon, a 61. szélességi körön az Északi-sark irányát mutassák, vagyis mágneses iránytű nélkül is meg tudták határozni a földrajzi északi irányt. A mondák szerint a felhős napokon napkövekkel oldották meg a problémát, azonban erre mindeddig semmilyen fizikai bizonyíték nem utal.

Thorkild Ramskou, dán régész 1967-ben alkotta meg elméletét a napkövek, vagyis a skandináv régióban gyakori kettőstörő kristályok alkalmazásáról. Feltevése szerint a napkövek fénymintát formálhattak, ami felfedte a felhő mögé bújt, vagy a ködbe burkolózott Nap pozícióját az égen, amire a szkeptikusok azt válaszolták, hogy a módszer pontatlan, még inkább kivitelezhetetlen. A szavakat azonban csak az elmúlt tíz évben követték tettek, és Ramskou elméletét próbáknak vetették alá, melyekből sokak meglepetésére kiderült, hogy a napkő megoldás valóban életképesnek tűnik felhős vagy ködös körülmények között.

A napkő, ami valójában egy áttetsző ásványi kristály, mint például a kalcit, természetes Polaroid szűrőként viselkedik, vagyis polarizálja a fényt, így a fotonok csak az egyik síkon rezegnek. A navigációs technika azon alapul, hogy a légkör is polarizálja a napfényt egy sor koncentrikus kör formájában, amiknek a Nap a középpontja.

Ez utóbbi mintázatot észlelhetjük a napkő segítségével – legalábbis elméletben. Amikor a kristályt az ég felé emeljük és megforgatjuk, a fény áthalad rajta, fokozatosan fényesítve és halványítva a követ, attól függően, hogy a kristály polarizációjának iránya megegyezik, vagy ellentétes a légkör polarizációs gyűrűivel. Amikor a kettő összhangba kerül, a kristály eléri a legfényesebb állapotát és a Nap felé mutat, még ha azt el is takarják a felhők. A napkő kalibrálásához nem kell mást tenni, mint az égbolt egy tiszta, felhőmentes foltját nézni a kristályon át, és addig forgatni, míg az égbolt a legfényesebbnek látszik. Két különböző mérés elvégzésével a felhős ég két különböző pontján, a navigátor pontosan meghatározhatja a Nap pozícióját. Amint ezt sikerült megállapítani, elmélkedett Ramskou, a napóra fölött egy megfelelő pozícióban tartott fáklyával a viking navigátorok megkapták a kívánt árnyékot.

A kritikusok szerint azonban túl kevés polarizált fény szűrődik át a felhőkön, hogy pontos méréseket végezhessenek a napkövekkel. A vita eldöntése érdekében dr. Horváth Gábor, az ELTE docense, és kollégái tanulmányozni kezdték a polarizációs sémákat felhős és ködös körülmények között Magyarországon, Finnországban és az Északi-sarkkörön. Egy polariméter alkalmazásával, ami megadja a fény polaritási szögét, Horváth csapata megállapította, hogy a légköri polaritási mintázata valóban észlelhető felhős vagy ködös körülmények között is, vagyis a vikingek elvileg hasznosíthatták, bár teljesen felhős körülmények között, amikor az ég még foltokban sem látszik, akkor már a kutatók szerint is nehézkes a Nap pozíciójának meghatározása, ám nem lehetetlen. Az északi sarkvidéken a polarizációs mintázat felhős ég esetében is szinte teljesen megegyezik a tiszta égboltéval, viszont nem elég erős, hogy egy kristállyal azt pontosan észlelni lehessen.

A bizonyítékok ellenére nem mindenkit sikerült meggyőzni. „Az ég csupán adott területeken erősen polarizált” – mondta Tom Cronin, a Marylandi Egyetem szakértője. „Ha a fény nem kellően polarizált, a napkő nem válik elég fényessé vagy sötétté forgatáskor. Szerintem a jelenség működik, de abból nem lehet pontos méréseket kapni.”

Horváthnak és munkatársainak demonstrálniuk kell, hogy a valódi napkövek, a Skandináviában vagy Izlandon bányászott kristályok képesek észlelni a felhős égbolt gyenge polarizációs mintázatát, ugyanúgy, ahogy azt érzékeny poliméterük teszi, amit jelenleg vizsgálnak. Ha ez sikerül, akkor Horváthnak megdönthetetlen bizonyítékai lesznek arról, hogy a vikingek a birtokában voltak a felhős ég alatti navigálás képességének.

SG.hu



Egy másik cikk:

http://mult-kor.hu/20110203_kristalyok_segitettek_a_vikingeket_a_tengeren

Bíró Szabolcs Ragnarökben olvasok a berserkerekről

A berserker szó jelentése kb.: medveharcos, medvebőr-ruhás. De nevezték őket ulfhednar-nak, farkasharcosnak is. A pogány Skandináviában azt tartották, hogy a berserkereknek Odintól származó természetfeletti erejük van. Az Yglinga sagában azt írják róluk, hogy páncél nélkül, a pajzsuk szélét harapdálva medve, vagy vaddisznó módjára harcoltak, és olyan erősek voltak, hogy egy csapással képesek voltak megölni egy embert. Ezt a jelenséget hívták úgy, hogy „a Berserker őrjöngése”. Azt, hogy ezt az őrjöngést mi válthatta ki, megoszlanak a vélemények. Egyes nézetek szerint egy epilektikus roham váltotta ki, melyre a hajlamot örökölték, nem tanulták, mivel ez az őrjöngés nem tanulható.

Létezik egy történet, mely szerint volt egy ember, akinek mind a tizenkét fia berserker volt. Ebben a történetben szerepel: ha érezték, hogy az őrjöngés kezd kitörni belőlük a saját embereik között, lementek a tengerpartra, majd kövekkel és fákkal birkóztak, hogy így vezessék le dühüket, máskülönben a saját bajtársaikat ölték volna meg.

Egy másik elmélet szerint a berserkerek őrjöngését egy hallucinogén drog váltotta ki, melyet egy galócafélébol nyertek ki. Ettől olyan delíriumos állapotba kerültek, hogy a saját testi épségüket nem kímélve rontottak rá az ellenségre. Gyakran hozzák összefüggésbe a lycantrop (farkasember) legendákat a berserkerekkel. Ez a hiedelem talán abból ered, hogy a drog hatása alatt lévo harcosok önmagukat farkasnak (vagy medvének) képzelve, farkasbőrben, vonyítva harcoltak úgy, ahogyan a Volsunga sagaban írták. Bármi is váltotta ki ezt féktelen őrjöngést, az biztos, hogy a berserkerek kiváló harcosok voltak. Szárazföldi ütközetben mindig az első sorokban, tengeren meg a hajók elülső fedélzetén a „rasun”-ban harcoltak. Bátor, erős és ügyes férfiak voltak, akik sosem hátráltak meg.

Ennek, valamint az Odintól való természetfölötti erőről szóló legendák miatt, a berserkereket előszeretettel alkalmazták a pogány királyok testőrként. Felszerelésük nem különbözött egy átlagos viking harcosétól, bár a leírások szerint páncélt nem viseltek. Egyes elméletek szerint az „ulfhednar” (farkasbőrös, farkasruhás) és a „berserkir” (bear-shirt, medveinges, medveruhás) azt jelentette, hogy ezek a harcosok meztelenül harcoltak. Ezt a megállapítást sajnos forráshiány miatt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de az valószínűbbnek látszik az, hogy harc közben legalább ruhát viseltek. Viszont azt az állítást, hogy a berserkerek viselték volna a tülkös sisakot, semmi sem támasztja alá.

A kereszténység elterjedésével a berserker őrjöngését már tiltották, azt tartották róla, hogy a Gonosz műve, ezért a berserkereket istentelen, gonosz lelkeknek tartották. Hogy a keresztények mennyire megvetették őket, arra bizonyíték, hogy a sagákban mindig, mint primitív bajkeverőket írják le őket, akiket az aktuális hős mindig legyőz.

vikingek.gportal.hu