Cork Írország második és az Ír-sziget harmadik legnagyobb városa Dublin és Belfast után. A Lee folyó torkolatában található kis sziget legkorábbi emléke a Szent Finbarr által a 6. században alapított kolostor. A vallásos központ köré pezsgő életű település nőtt, amelyet többszöri fosztogatás után 917-ben szálltak meg a vikingek, majd - Dublinhoz hasonlóan - bekapcsolták az északi kereskedelmi hálózat vérkeringésébe.

Hogy a viking hódítás mennyire nem csak féktelen fosztogatásokból, mészárlásokból és kolostorok felgyújtásából állt, arra az ír város nagyszerű példa: a vikingek hosszú hajóik fadeszkáit újrafelhasználva kikötőt építettek, mocsarakat "csapoltak", bort importáltak Franciaországból és bőrt szállítottak a kontinentális Európába. Erre utalnak a South Main Street déli részén található két legkorábbi viking kori lelőhely emlékei, amiket jó egy évtizede tártak fel ír régészek.

A South Main Street 36-39. és a 40-48. szám alatti területek a középkori Cork városfalának egyik kapujához közel, a South Gate Bridge mellett találhatók. A régészeti terepmunka során egy 8 méterszer 5 méteres, derékszögű, 1050-re datált lakóház maradványait sikerült feltárni, amely a legkorábbi viking kori épület a sziget területén. A régészek ezenkívül egy fonott és egy sárral tapasztott falat, ajtófélfát, egy viking hajóorrt, egy díszes fésűtöredéket, fémtárgyakat, érméket, egy bronztűt, bőrcipőt, halmaradványokat és macskakoponyákat is találtak az épületromok között - olvasható a 2003-2005 között folyó régészeti feltárásokról szóló, múlt héten közzétett beszámolóban.

Az egyik legjelentősebb felfedezés a ma már a középkori városfalon belül található, 11 méter hosszú, fából készült viking kori kikötő, amit a legjelentősebb felfedezésnek tartanak a dublini Wood Quay után. A területen talált kézműves termékek arról árulkodnak, hogy Cork viking telepesei bort importáltak Franciaországból, amit a Lee folyón felhajózva hoztak a szigetre. Az északi hajósnép nem riadt vissza azoktól az akadályoktól, amelyek az állandó letelepedésre nem túl alkalmas mocsaras részek jelentettek: agyaggal egyengették ki a földet, amit fadeszkákkal stabilizáltak a további építkezésekhez.