Bíró Szabolcs Ragnarökben olvasok a berserkerekről

A berserker szó jelentése kb.: medveharcos, medvebőr-ruhás. De nevezték őket ulfhednar-nak, farkasharcosnak is. A pogány Skandináviában azt tartották, hogy a berserkereknek Odintól származó természetfeletti erejük van. Az Yglinga sagában azt írják róluk, hogy páncél nélkül, a pajzsuk szélét harapdálva medve, vagy vaddisznó módjára harcoltak, és olyan erősek voltak, hogy egy csapással képesek voltak megölni egy embert. Ezt a jelenséget hívták úgy, hogy „a Berserker őrjöngése”. Azt, hogy ezt az őrjöngést mi válthatta ki, megoszlanak a vélemények. Egyes nézetek szerint egy epilektikus roham váltotta ki, melyre a hajlamot örökölték, nem tanulták, mivel ez az őrjöngés nem tanulható.

Létezik egy történet, mely szerint volt egy ember, akinek mind a tizenkét fia berserker volt. Ebben a történetben szerepel: ha érezték, hogy az őrjöngés kezd kitörni belőlük a saját embereik között, lementek a tengerpartra, majd kövekkel és fákkal birkóztak, hogy így vezessék le dühüket, máskülönben a saját bajtársaikat ölték volna meg.

Egy másik elmélet szerint a berserkerek őrjöngését egy hallucinogén drog váltotta ki, melyet egy galócafélébol nyertek ki. Ettől olyan delíriumos állapotba kerültek, hogy a saját testi épségüket nem kímélve rontottak rá az ellenségre. Gyakran hozzák összefüggésbe a lycantrop (farkasember) legendákat a berserkerekkel. Ez a hiedelem talán abból ered, hogy a drog hatása alatt lévo harcosok önmagukat farkasnak (vagy medvének) képzelve, farkasbőrben, vonyítva harcoltak úgy, ahogyan a Volsunga sagaban írták. Bármi is váltotta ki ezt féktelen őrjöngést, az biztos, hogy a berserkerek kiváló harcosok voltak. Szárazföldi ütközetben mindig az első sorokban, tengeren meg a hajók elülső fedélzetén a „rasun”-ban harcoltak. Bátor, erős és ügyes férfiak voltak, akik sosem hátráltak meg.

Ennek, valamint az Odintól való természetfölötti erőről szóló legendák miatt, a berserkereket előszeretettel alkalmazták a pogány királyok testőrként. Felszerelésük nem különbözött egy átlagos viking harcosétól, bár a leírások szerint páncélt nem viseltek. Egyes elméletek szerint az „ulfhednar” (farkasbőrös, farkasruhás) és a „berserkir” (bear-shirt, medveinges, medveruhás) azt jelentette, hogy ezek a harcosok meztelenül harcoltak. Ezt a megállapítást sajnos forráshiány miatt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de az valószínűbbnek látszik az, hogy harc közben legalább ruhát viseltek. Viszont azt az állítást, hogy a berserkerek viselték volna a tülkös sisakot, semmi sem támasztja alá.

A kereszténység elterjedésével a berserker őrjöngését már tiltották, azt tartották róla, hogy a Gonosz műve, ezért a berserkereket istentelen, gonosz lelkeknek tartották. Hogy a keresztények mennyire megvetették őket, arra bizonyíték, hogy a sagákban mindig, mint primitív bajkeverőket írják le őket, akiket az aktuális hős mindig legyőz.

vikingek.gportal.hu